melyek teherbírása, jellege, díszítése és színvilága merőben eltér egymástól és magukon hordozzák a felsorolt országok hagyományait, színvilágát, stílusjegyeit.
Miért olyan különleges érzés benne lebegni?
Amikor egy függőágyban fekszünk és átadjuk magunkat a ringatózás élményének, érzékeljük, hogy ezek a színes csodák nem csupán esztétikai élményt jelentenek, de azon túlmenően a békesség érzését sugározzák, és ezáltal nyugtató hatással van elmére, testre egyaránt. 15 éve hallgatom a magukat először függőágyba helyező embertársaim elmaradhatatlan meglepetés-sóhaját, amikor megtapasztalják a nehézségi erő által elnehezedő test súlytalanná válását és átadják magukat a gondtalan szabadság-érzés-ringásnak.
Már megint ez a Kolumbusz...
De térjünk vissza pár sor erejéig a történeti szálakhoz: Már megint "ez" a Kolombusz válik megkerülhetetlenné. Így igaz, Kolumbusz Kristóf (volt őneki nem magyar neve is, Cristóvão Colombo), 1492. november 3-án először tesz említést a függőágyról, mint az indián őslakosság által használt kellékről. Úgy hírlik, hogy a függőágy az Orinoco folyó(leghosszabb része és torkolata Venezuelában található) vidékéről származik és már 2.500 évvel i.e. használták a trópusok népei. Nyomait fellelhetjük pár inka és maja festményen és kerámián, melyeken a függőágy-ábrázolások még a társadalmi elitet szolgáló szállítási eszközként jelennek meg.
Az eredeti funkciója
A függőágy eredetileg nem a pihenést szolgálta, hanem biztonsági szempont vezérelte a „feltalálót”: A forró öv veszélyes állataitól és rovarjaitól nyújtott menedéket a magasban elhelyezve.
Kolumbusz volt a fő felelőse e csodás találmány európai elterjedésének, miután alaposan megfigyelte használatát a Bahamákon a Taino népcsoport által. A vászon és pamut megjelenésével, a kolonializmus időszakára tehető a függőágy mai formájának elterjedése.
Folytatjuk függőágyról szóló írásainkat.